Miközben a szakma képviselői szinte állandóan azért lobbiznak, hogy adjanak mind több pénzt a politikusok a lakosság egészségének javítására, egyre több a kétely: valóban javíthatók-e az egészségmutatók pusztán a nagyobb ráfordítással.
Orosz Éva egyetemi tanár, az OECD szakértője szerint a jelentős GDP- és az egészségügyi kiadások kiugróan magas aránya sem jelent szükségszerűen hatékonyabb egészségügyet vagy jobb életesélyt – erről a közgazdász az Esély című folyóiratban megjelent tanulmányában beszél. Orosz Éva az Egyesült Államok példájával igazolja, hogy nincs automatikus összefüggés: a világ harmadik legmagasabb GDP-jével rendelkező országban költenek messze a legtöbbet az egészségügyre (16 százalék), az egy főre jutó kiadás 2,2-szerese a nyugat-európai átlagnak, mégis, az „elkerülhető halálokokból” eredő halálozás ott a legmagasabb és – állítja –a relatív hátrány tovább növekszik. Japánban „közepes menynyiséget” költenek, az emberek sokat járnak orvoshoz, de ott a legmagasabb a várható élettartam, nyolc évvel több, mint a magyaroké. (A magyarok évente átlagosan nyolcszor mennek orvoshoz, körülbelül 274 ezer forint jut a közpénzekből egyegy ember egészségügyi ellátására, miközben a várható élettartam 74,2 év.)